Szent Imre Általános Iskola és Óvoda

   8000 Székesfehérvár, Budai út 4. OM 030070
   E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. Tel: 22/318-232

júl.
01

TANÉVKEZDÉS ELŐTT

Ügyeleti időpontok (szerda, 8.00-12.00):
2016. július 13: Nagy Anikó  gazdasági vezető;
2016. július 27: Csák Lajos igazgató (30/628-1590);
2016. aug. 10: Dunai Rita igazgatóhelyettes;

2016. aug. 17: Kovácsné Szolovi Anita iskolatitkár.

Tankönyvárusítás:
aug. 22. (hétfő)  12.00 – 17.00          1 - 3. évfolyam
aug. 23. (kedd)    9.00 – 17.00          4 - 8. évfolyam
Parkolási lehetőség az iskolaudvaron!

Tanévnyitó szentmise:
2016. augusztus 31. (szerda), 17.00 óra, Bazilika
Gyülekezés az iskolában 16.00-tól, indulás 16.40-kor.

Első tanítási nap:
2016. szeptember 1. (csüt.), megérkezés 7.45-ig
A felszerelésről a szentmise után adunk tájékoztatást.

Elsős szülői értekezlet:
2016. szeptember 1. (csüt), 17.00 óra

 

 

 

jún.
27

DUNAI KALANDOK A NYÁRI TÁBORBAN

2016. június 27. – július 2. (hétfő-szombat)

A nyári tábor az egész tanév egyik legjobban várt eseménye valamennyi érintett diákunk számára. Nem csak azért van ez így, mert a hatnapos tábor már a „tanulásmentes” nyári szünidőre esik. Az is vonzóvá teszi az „ottalvós” napokat, hogy minden esztendőben hazánk újabb és újabb vidékét ismerhetik meg a résztvevők, így a minden évben táborozóknak is tartogat nem kevés meglepetést, ismeretlen tájakat, addig még kipróbálatlan elfoglaltságot. Idei táborunk helyszíne a Duna-parti üdülőhely, Fadd-Dombori volt.

Kissé hűvös, esős délelőttön indult a két buszt megtöltő 85 tanuló és 7 kísérő pedagógus táborozni. Ám szerencsére az égi áldás délutánra elállt, és azt követően minden nappal egyre melegebb, egyre verőfényesebb idő járult hozzá a programok sikeréhez.

A táborozók mindig nagyon készülnek a szállás „elfoglalására”, amely ezúttal a folyó partján, egy árnyas fákkal szegélyezett, kerítéssel körülölelt erdei iskolában volt. Örömmel vették birtokba szobáikat, majd a tábor felderítésére indultak. Játékra alkalmas füves tereket, óriási, műanyagból készült építőelemeket, szilárd borítású részeket találtak a fák árnyékában, ami bizony azonnal „elővarázsolta” a csomagokból a labdákat, szabadtéri játékokat. Persze egy vízparti üdülőhelyen a fürdés a legvágyottabb elfoglaltság, amit rögtön az első délutánon ki is próbálhattak a diákok. A kicsik egy kavics- és kagylógyűjtésre alkalmas, sekély vizű öböllel rendelkező strandon mártózhattak meg, a nagyok a másik, számukra izgalmasabb elfoglaltságot nyújtó kijelölt fürdőhely vendégei voltak az itt töltött napokon.

Vacsora után valamennyi szoba izgalmas feladatot kapott: szobanevet kellett választani a lakóknak, majd elkészíteni hozzá a „szobacímert”. Az alkotások aztán felkerültek az ajtókra, így már messziről lehetett látni, hol laknak a „Kolibri kalandorok” vagy a „Nekem nyolc” szoba lakói.

A második napon Ricsi bácsi vezetésével különleges dunai kalandban lehetett része a gyerekeknek. Nyolcfős csoportokban csónakázni indultak, mégpedig úgy, hogy a haladásról nekik maguknak kellett gondoskodni négy pár evező segítségével. Kicsik és nagyok egyaránt élvezték a folyón ringatózást, amit Ricsi bácsi érdekes előadása is színesített. Beszélt a Duna élővilágáról, valamit megtanította a gyerekeknek, hogyan lehet a nád leveléből csónakot hajtogatni.

Míg a csónakázásra folyamatosan indultak a résztvevők Dunai Rita néni és Farkas Rita néni vigyázó tekintetétől kísérve, addig a többiek többféle elfoglaltságból válogathattak. Lőrinczné Schvarcz Magdi néni és Teker Éva néni dekorgumiból és papírhengerből készíthető ceruzatartók alkotására hívta az érdeklődőket, Farkas Eszter néni, Horváth Kata néni és Péti Zsuzsi néni társaságában játszhattak a nagyok strandján lévő játszótéren és focipályán, illetve felfedezhették a part menti nádasok világát a kísérő pedagógusok segítségével.

A harmadik napon egy, a környék megismerését szolgáló túra várta a gyerekeket. A kisebbek könnyebb terepen indultak útnak Gyula bácsi vezetésével. A kellemes séta során megnézhették az egykori, dombori iskola épületét, amely ma már üresen áll, valamint megcsodálhatták a hatalmas gabonatartó silókat a Duna közvetlen partján, amelyek belsejében még ma is sokféle termény kap helyet. Megtudhatták, hogy azért épült éppen ide ez a siló, mert ezen a partszakaszon a szekszárdi híd megépülése előtt komp közlekedett, ami miatt nagyon mély itt a víz. Most már csak a hatalmas uszályok kötnek itt ki, s egy efféle vízi jármű ott jártunkkor is éppen erre haladt. A gyerekek biztonságos távolságból figyelhették meg a német felségjelzésű teherszállító uszályt, majd visszaindultak a táborhelyre. Útközben összetalálkoztak a felsősökkel, akik egy kicsit hosszabb utat tettek meg. Egle Zsolt tanár úr vezetésével összesen 6 km-t gyalogoltak, s közben le is tértek a járt ösvényről, hogy az úgynevezett „Dühöngőben” köthessenek ki. Eleinte némi indulat gyülemlett felsőseink szívében. Cipőjükbe és ruhájukba szúrós ágak kapaszkodtak, bőrük izzadtságban úszott. A tanár úr folyamatosan magyarázott, itt-ott megállt, lemetszett egy-egy ágat, hajtást, virágot. Közben a gyerekek szedret csemegéztek, eperfák lombja alatt találtak enyhülést és édes finomságot. A Duna holtága mellett többeknek olyan érzése támadt, mintha a Kis-Balaton mocsárvilágán bandukolna keresztül Matula bácsival a ladikok, békák, siklók, vízimadarak világában. Egy tisztáson pihenőt tartottak, ahol a gyerekek hallhatták az útközben lemetszett növények nevét – tűmagvú berzenke, egynyári seprence, szíriai selyemkóró, üröm… – és a velük kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Az eleinte „berzenkedő” gyerek a következő rövid szakaszon már útitársául szegődtek Zsolt bácsinak. Közben a kis csapat észrevétlenül az élő Duna mellett találta magát, ahol egy régi kompkikötőből szemlélhették a lendületesen sodródó vizet. A hazafelé tartó út már oldott hangulatban zajlott, miközben hűs vizet kortyoltak és savanykás meggyet eszegettek iskolásaink.

A negyedik napon újra útra kelt az egész csapat. Többnyire a Holt-Duna vonalát követték táborozóink, hogy eljussanak Faddra, Gáti Mariann otthonába. A művésznő dédszülei romos házából alakította ki saját lakhelyét, mely egyúttal alkotóműhelyének és kiállítótermének is otthont ad. A Székesfehérvárról származó egykori tanító úgy érezte, nem csak tanítványainak szeretne adni szívében lakozó életbölcsességéből, így kezdett képzőművészeti tevékenységbe a Tolna megyei kistelepülésen, ahol Mítosz Mesegalériának nevezte el a különös világot. A szemet gyönyörködtető, színes, eleven látvány – több értékes díjat elnyert – tűzzománc, kerámia- és üvegtárgyak által mutatta meg az alkotó mély gondolatait. A nagy létszámú társaság két részletben látogatta meg a különleges helyet. A kicsiket elsősorban az alkotások színes világa fogta meg. Az ő fantáziájuk még eleven módon ragadta meg a Mariann néni által mutatott formákat. A műhelyében számukra pillanatok alatt mintázott kicsiny agyagtömbből teknősbékát, apró agyaggombócból medált. A nagyokat a házigazda „meséje” ragadta magával, mely magáról az életről szólt. Arról, hogy milyen fontos a küzdelem, a változás, de még a kudarc is az életünkben, és minden nehézség ellenére meg kell őrizni a kitartásunkat, hitünket. Ahogy Mariann néni mondta: szeretet, hit és akarat kell az élethez. Ezen a helyen nem kellett fegyelmezni, mindenki csendben volt, és végre „befelé” figyelhetett. Többen a könnyeikkel küszködtek, és tudták, hogy amit a különös néni mond, az mind igaz. Leginkább talán nyolcadikosainkat ütötték szíven a művésznő szavai, hiszen ők már átérzik, mit jelent a változás, aminek a küszöbén állnak.

A táborba visszaérkezve a szokásos napi strandolás várta a megfáradt kirándulókat – kiegészítve egy kis „meglepetés főtt kukoricával” és finom cecei görögdinnyével. Akinek még maradt kedve és kitartása – sokan voltak ilyenek –, zsugorfóliából készíthetett medálokat Magdi néni és Éva néni irányításával.

Az ötödik napra ismét Egle Zsolt tanár úr érkezett a táborba, hogy egy igazán különleges, interaktív madárismereti bemutatót tartson a környéken élő szárnyasokról. Az érdeklődő diákok ügyesen kitalálták, hová is lehet fészket építeni, mi is lehet az egyes madarak elnevezése, de Zsolt bácsi egyéb kérdéseire, felvetéseire is okos válaszokat adtak. A környék legkisebb és legnagyobb madarát is megmutatta, ám olyan sajnálatos vizsgálati eredményekről is beszámolt, miszerint a fecskék 2020-ra előreláthatóan eltűnnek Magyarországról.

Bár jégkrémet több alkalommal kaptak a táborlakók, az utolsó tábori strandoláson valódi tölcséres fagylalttal hűsíthették le magukat. A kicsik még azt is kipróbálhatták, hogyan lehet megtölteni a jeges édességgel a tölcsért.

Vacsora után igazi harc kezdődött. Persze csak a fejpántokon lévő számok „ütköztek meg” egymással, de a „jó öreg” számháborúzás a mai gyerekeket is annyira lekötötte, hogy több fordulót is kellett játszani.

A hatodik napon került kihirdetésre a „Legrendesebb szoba”, illetve a „Legkreatívabb szobacímer” kiérdemlőinek neve. A jutalomként kapott gumicukrokból természetesen jutott a díjazás nélkül maradt szobák lakóinak is.

Mielőtt Székesfehérvárra indult volna a csapat, déli irányba kanyarodtak a buszok, hogy egy kellemes vonatozáson vehessenek részt a diákok. A Pörbölyi Ökoturisztikai Központ területéről induló Gemenci Állami Erdei Vasút kocsijain Lassiba utaztak a táborozók, ahol egy fajátékos játszótéren, illetve a halászati kiállítás megtekintésével tölthették el az időt.

Idei nyári táborunk az új élmények és frissen megszerzett ismeretek mellett hagyományos értékeket is kínált. Kiváló csapatépítő szórakozás volt az együtt eltöltött hat nap, amit még a Duna közelsége miatt nagy számban előforduló szúnyogok se tudtak elrontani. A mindennapi dunai fürdőzés, a közös focizások, tollaslabdázások, társasjátékozások, éjszakába nyúló beszélgetések, a táborra eső születésnapok közös megünneplése, „vadászat” a cukorkadobáláson – mind-mind az összetartozást erősítették. Alig volt magatartási probléma, a nagyok segítették a kicsiket, a kicsik szót fogadtak a nagyoknak. Amikor a hetedikes dalszöveget jegyez le az elsős kérésének eleget téve, amikor a negyedikesek fonják a nyolcadikosok haját, amikor a másodikos együtt gyűjti a kagylókat a negyedikessel – más körülmények között elérhetetlen élményt jelentenek.

Bár mindenki fáradtan érkezett haza, és már nagyon vágyott az otthoni körülményekre, kivétel nélkül azt emlegették a hazafelé úton, hogy mi is lesz majd a jövő évi „ottalvósban”.

Képtár > 2015-16. tanév > Fadd-Dombori

jún.
20

NYÁRI NAPKÖZIS TÁBOR

2016. június 20-24. (hétfő-péntek)

Idei tanévünk napközis táborába 86 tanulónk vett részt. A tábor állandó kísérői az előző évekhez hasonlóan Rodler Kati néni, Jurcsek Rita néni és Bakter Éva néni voltak. Munkájukat segítette még 3-3 pedagógus, különböző napokon.

Az első nap délelőttjén, már hagyománynak mondható, hogy az ismerkedésé és barátkozásé volt a főszerep. A gyermekek 6 csoportba osztva igyekeztek „csapatokká” válni. Volt ismerkedős játék, énekes-tréfás produkció, címerkészítés. A gyerekek elkészítették el délutáni menetlevelüket is, hiszen a nap második felében a sóstói tanösvényt vettük birtokba, hol különböző állomásokon kellett ügyességi, gondolkodtató, játékos feladatokat megoldaniuk a tanulóknak.
A nap legnagyobb kihívását azonban nem a feladványok jelentették, hanem a szúnyogokkal való kemény küzdelem. Az iskolába visszatérve mindenkinek nagyon ízlett a konyhás nénik által elkészített finom uzsonna.

Második nap egész napos kirándulásra mentünk Soponyára a VADEX által működtetett Ökoturisztikai Központba. A gyerekek 3 csoportban vettek részt a programon, az egyik csapat a múzeumot tekintette meg, ahol megismerkedhettünk a környéken élő 3 féle szarvas fajjal, hallhattunk különböző betegségekről, melyeknek külső jelei szabad szemmel is felfedezhetők, láthattuk milyen a fészke a függőkének, hogyan mászik a fán a csuszka és milyen is a vízi csík.
A másik csoport játékos feladatok segítségével kipróbálhatta milyen a madárszülők élete, egy-egy fészekbe beköltözve „kukacokat” kellett gyűjteniük fiókáiknak, ügyelve arra, hogy a fészket se hagyják őrizetlenül.
Egy másik feladatban pedig kiszámíthatták, hogy mennyi idősek az ott található fák.
Eközben a harmadik csoport élő állatokat nézett a park másik részén. Megsimogathatták, megetethették a szarvasokat, látták, hogyan dagonyázik a vaddisznó, s hogy miért nincs szüksége rovarriasztó spray-re. Egy kicsit távolabb tőlük pedig megnézhettük a pár hete született kis gidát is.
Délután a pulykákhoz látogattunk el, majd a tavakhoz, ahol távcső segítségével a gyerekek láthattak a nádasban lakó kismadarakat is.

A tartalmas, szép program és a nagy meleg jól kifárasztott bennünket, így a hazafelé úton többen álomba is szenderültek.

Harmadik napunk frissítő tornával kezdődött Farkas Rita néni zenés gimnasztikával csalt mosolyt sok kicsi gyermek arcára. Utána a Halesz-parkba mentünk, ahol mindenki kedvére sportolhatott, játszhatott. Volt sorverseny, fára mászás és gyakorlatok a fitness játszótéren, de nem maradhatott el a fiúk nélkülözhetetlen játéka, a foci sem.
Az iskolába visszatérve finom ebéd várt bennünket, majd Gelencsér Julianna népi játékkészítő mester várta a gyermekeket egy kis kézműveskedésre a tornaterembe.
Mindenki készíthetett hangszereket, dudát és „brekegőt” bürökből, s egy kedves sünit is hazavihettek, mit kukoricacsutából készítettek el.

Negyedik napunkon a táci Gorsium tárta ki kapuit előttünk. Paréj Gabi néni és társai izgalmas programmal vártak bennünket.
Négy csoportban, négy helyszínen ismerkedtünk a Római Birodalommal. Megtudhattuk milyen részei voltak, megismertünk olyan szavakat melyek abból a korból származnak pl. tabula= tábla, templum=templom . Néhány provincia és mai magyar város római nevét is megtanulhattuk. Beszéltek nekünk vallási szokásaikról, fegyverzetükről és táplálkozásukról is. Felpróbálhattunk korabeli ruhákat, kellékeket, válogathattunk zöldségeket, gyümölcsöket.
Délután kézműves foglalkozáson pajzsot, fejdíszt és mozaikot készíthettek a gyermekek, s különböző természetes anyagból készült ügyességi, logikai társasjátékkal is játszhattak.
Mindenki színes élményekkel térhetett haza ezen a napon is.

Ötödik napunkon városunkkal ismerkedtünk. A kisebbek a Játékmúzeumba látogattak el, majd egy izgalmas „kisvonatozás” várt rájuk, melynek során a várost kicsit máshogy látták, mint a mindennapok sodrában. Eközben a nagyok a Deák képtárban Novák Edith néni vezetésével azt keresték, mit súgnak, mondanak nekünk a kiállított képek. Majd a Bagolyvárban mindenki elkészíthette saját alkotását, ő hogyan képzeli el a maga titkos kertjét. Szép, érdekes alkotások születtek.
A múzeumot elhagyva pedig elindultak meghódítani a belvárost, egy feladatlap segítségévek kellet felfedezniük a környékünkön található nevezetességeket, érdekességeket.
Délután, a hét lezárásaként megnézhettük a legemlékezetesebb pillanatokat, s egy vetélkedő keretében arról is számot adtak a gyerekek, hogy mi mindent tanultak a hét során.
A finom uzsonna elfogyasztása után pedig búcsút vettünk egymástól.

 

Képtár > 2015-16. tanév > Nyári napközi

jún.
16

TANÉV VÉGI HÁLAADÓ SZENTMISE

2016. június 16. (csütörtök)

Iskolánk diákjainak tanévzárása minden esztendőben a Szent István-székesegyházban kezdődik. Az iskolai év végén hálaadó szentmisére gyűlik össze közösségünk, hogy Püspök atya szavai bocsáthassák nyári szünetre valamennyi tanítványunkat.

Spányi Antal megyés püspök úr ezúttal a háláról, a köszönetről szólt hallgatóságához szentbeszédében. Elmondta, hogy az a gyermek, aki a Szent Imre Általános Iskola és Óvodában tölti mindennapjait, tud megköszönni. Pedig köszönetet mondani nem mindig könnyű. Ám egy több hónapig tartó, sok munkával, áldozattal, lemondással és kitartással járó tanév elteltével meg kell köszönnünk, hogy eljuthattunk idáig. Megköszönni a Jóistennek a képességeinket, a talentumot, amit kaptunk, amivel lehetővé vált az iskolai követelmények sikeres teljesítése. De köszönetet érdemelnek a diáktársak, valamint természetesen a pedagógusok és a szülők is mindazért, amivel hozzájárultak az eredmények eléréséhez. Püspök atya maga is köszönte a szülőknek, hogy azt szeretnék, gyermekük az iskola falai között is hitben nevelődjön, s ennek érdekében a város katolikus iskolájába íratták be őt.

Főpásztorunk az ima fontosságára, segítő szerepére is felhívta a diákok figyelmét. Azt kérte tőlük, hogy egyetlen nap se teljen el a nyári szünet napjaiban imádság nélkül.

A diákok – Ugrits Tamás püspöki biztos atya szavaival kísérve – Püspök atyának köszönték meg a lelki, imádságos és anyagi támogatást, amely nélkülözhetetlen iskolánk mindennapjaihoz.

Csák Lajos igazgató úr évértékelő beszédére is a székesegyházban került sor. Kiváló megyei és országos versenyeredményekről, dicséretekről, sikerekről számolt be, illetve a következő tanévben várható további tanulói létszámemelkedéséről beszélt.

A tanulói sikerek egyik formája a kitűnő vagy jeles bizonyítvány, amely ha egyéb komoly teljesítménnyel, illetve elkötelezett hitbéli tevékenységgel jár együtt, akkor különleges elismerést érdemel. A nevelőtestület 20 tanulónkat részesítette nevelőtestületi dicséretben, ami könyv- és oklevéljutalmat jelent az ezt kiérdemlők számára. Mivel iskolánk szellemiségében fontos helyet kap a hitélet, azon diákok is könyvjutalmat kaptak, akik e területen mutattak kiváló példát társaiknak.

A szentmise után az iskolában folytatódott – immáron osztálykeretben – a tanévzárás. Többen igazán örülhettek az osztályfőnöküktől megkapott bizonyítványuknak, hiszen 11 osztályunkban összesen 30 kitűnő és 54 jeles eredményről értesíthették pedagógusaink a szülőket.

A diákok a bizonyítványhoz járó biztató vagy elismerő szavak mellé némi útmutatást is kaptak pedagógusaiktól a nyári hónapok – szellemi és lelki épülést is biztosító – eltöltésére.

Az okosan megélt nyári szünidőt követően – reményeink szerint – valamennyi új és régi diákunk feltöltődve, tudásra szomjazva térhet vissza az iskola falai közé.

Képtár > 2015-16. tanév > Te Deum

Egyházmegyei Stúdió: Te Deum Székesfehérváron...(YouTube)

jún.
13

PÜSPÖK ATYÁT KÖSZÖNTÖTTÉK NÖVENDÉKEINK

2016. június 13. (hétfő)

„Mit szólnál egy öleléshez,
jól esne az te neked?
Bele lenne csomagolva
barátság és szeretet.
Az ölelés azért csodás:
szívünk, lelkünk benne van.
Nem is értem, miért félnek
kipróbálni annyian?”

(Aranyosi Ervin: Baráti ölelés)

Óvodásaink - Biró Botond, Fekete Kitti, Koncz-Kiss Júlia, valamint Zab Lívia – nem féltek kipróbálni az ölelést, s aki ezt tőlük ajándékba kapta: Spányi Antal megyés püspök atya. Főpásztorunkat névnapja alkalmából köszöntötték nagycsoportosaink – többek között – a Baráti ölelés című verssel, de hagyományainkhoz híven iskolásaink is készültek e jeles napra.

Az énekkarosokból álló, Gyenese Ágnes tanárnő vezényelte kamarakórus – melynek tagjai voltak Horváth Lilla Zsófiaés Nánási Tímea Annaaz 5. osztályból, Bakos Júlia Fanni, Horváth Nóra Barbara, Jákob Hanna, Somogyi Illés Johanana 6. osztályból, valamint Farkas Édua, Horváth Laura Anna és Verő Johanna a 7. osztályból – fellépésével kezdődött tanítványaink műsora. Előadásukban elsőként egy csíksomlyói Mária-éneket hallhatott az ünneplő közösség, majd ezt követően Nánási Tímea Anna szavalta el Túrmezei Erzsébet A Forráshoz című költeményét. A vers után Verő Johanna fuvolajátéka következett – a tőle megszokott nagy átéléssel. Iskolásaink műsorát egy vidám névnapi köszöntő ének zárta: „Rendszerint örülvén szentek vigadoznak”.

Az idei ünneplés különlegesre sikerült egy kedves meglepetésnek köszönhetően. Egyházmegyénk egy távoli intézményének, a piliscsabai Páduai Szent Antal Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskolának a diákjai Székesfehérvárra kirándultak, és a koronázóváros nevezetességeinek megtekintése közepette időt szakítottak Püspök atya meglátogatására is. Így az ő köszöntésükkel kezdődhetett a székesfehérvári diákok által „átnyújtott” zenés-dalos-verses ajándék.

 

Képtár > 2015-16. tanév > Névnapi köszöntés

jún.
11

NYOLCADIKOSAINKAT ÚTJUKRA BOCSÁTOTTUK

2016. június 11. (szombat)

Barátom, tudod, ma úgy tűnik minden pillanat,
némán átzuhan a homokóra parányi résén,
s kezünk közt csak a múlt marad.
Nem akarom, hogy emlék legyek csupán,
nem akarok szomorú falevél lenni a múlt őszi teraszán.
Mondd, hogy legyek bátor, tavaszi rügy,
melyből gyümölcsöt érlel a Nap augusztus derekán.
Ez a perc, most itt, a holnap.
A résnyire tárt kapun szűrődik át,
eleven, hívogató lendülete.
Életed, hogy létezel, e kedves sárgolyón, fontos,
és számít, hogy merre indulsz vele.
Az élet értelme, azt hiszem, az élet maga,
mert nélküled szegényebb lenne a világ.
Amit te adsz, csak te adhatod,
nem pótolhat téged senki más.
Add hát, magad, adj szívből és igazán,
mert e Földnek szüksége van rád.

Nyolcadik osztályosaink hosszú hetek óta készültek a búcsúra. Nehéz és szomorú az utolsó lépések megtétele abban az iskolában, ahol eddigi életük felét töltötték, s ahová éveken keresztül mindig a biztonság érzésének örömével léphettek be. Izgalmas ugyanakkor, hiszen az új, az ismeretlen felé vezető út mindig kihívás, mindig megmérettetés. Megmérettetése annak, helyes, jó, megfelelő alapokat adó úton haladtak-e eddig családjukban, iskolai közösségükben.
Lezajlott az utolsó hetekben az utolsó osztálykirándulás, Tamás atya biztató gondolatai mellett az utolsó reggeli közös ima, az utolsó kápolnai szentmise. Elkészültek a fényképek, a különleges, baba- és gyermekkori arcokat is megörökítő tabló, a kistablók. A pedagógusnapi utolsó közös szereplés kicsit már könnyesre sikeredett, hiszen valamennyien érezték, valóban közel a ballagás napja.

A szépen feldíszített iskola utoljára hívogatta az osztálytermükbe érkező nyolcadikosokat, akik a hetedik osztályosok gondolatait követően akaszthatták vállukra az útra indulókat illető tarisznyákat.

A ballagók elsőként számos közös lelki élményük helyszínét, iskolai kápolnánkat keresték fel, ahol Tamás atya búcsúzott tőlük közös imával, énekkel, útra indító, a folytatás örömteli megélésére buzdító gondolataival, valamint a búcsúzók tarisznyájában elhelyezett, személyre szóló ajándékaival. Az osztály képviseletében Szőke Petra és Schram Patrik Bence helyezte el a köszönet virágait az oltáron, s ajánlotta valamennyi ballagót és családtagjaikat a Szűzanya oltalmába. Iskolánk történetében első ízben kaptak meghívást búcsúzó nyolcadikosaink azokra a vasárnapi, Szent Imre templomban tartandó szentmisékre, s az azt követő beszélgetésekre, melyek – Püspök atya szándéka szerint – az intézményünkből elballagó fiataloknak adnak lehetőséget az iskolánkban elkezdett lelki út folytatására, közösségi életük megőrzésére.

Az utolsó csengőszót követően vonultak nyolcadikosaink az udvarra, ahol a Himnusz eléneklése után a hetedik osztályosok képviselőiApor Ágnes, Horváth Laura Anna, Schreindorfer Ferenc, Verő Johanna ésVerrasztó Rebeka búcsúztak tőlük.

A ballagók nevében Kisari Péter, Kohut Dávid ésTihanyi Tamara búcsúzott verssel és prózával az intézménytől, az itt maradó diáktársaktól és a tanároktól.

Intézményünk szép hagyományát, az ünnepélyes zászlóátadást követően Csák Lajos igazgató úr mondta el búcsúzó gondolatait, melyet a virágátadás követett.

A Szent Imre Általános Iskoláért végzett több éves áldozatos és példamutató tevékenységéért igazgató úr hét végzős tanulónak adott át Pro Sancto Emerico-oklevelet:

  • BAKTER LÁSZLÓNAK példamutató szorgalmáért, kiemelkedő spottevékenységéért és közösségi munkájáért;
  • KOHUT DÁVIDNAK példamutató magatartásáért és szorgalmáért, példaértékű hitéletéért, kiemelkedő művészeti és versenytevékenységéért, valamint közösségi munkájáért;
  • NAGY ANNA RÉKÁNAK példamutató szorgalmáért, elkötelezett közösségi munkájáért, kiemelkedő sportteljesítményéért és az iskolai énekkarban való helytállásáért;
  • SZŐKE PETRÁNAK példamutató magatartásáért és szorgalmáért, példaértékű, elkötelezett hitéletéért, közösségi munkájáért és az iskolai énekkarban való helytállásáért;
  • TIHANYI TAMARÁNAK példamutató szorgalmáért, példaértékű, elkötelezett hitéletéért, kiemelkedő versenytevékenységéért és közösségi munkájáért;
  • TÓTH BOGLÁRKA RÉKÁNAK példamutató szorgalmáért, elkötelezett hitéletéért, kiemelkedő művészeti tevékenységéért, az iskolai énekkarban való helytállásáért és közösségi munkájáért;
  • VERŐ MARTINNAK példamutató, kitartó szorgalmáért, kiemelkedő verseny- és sporttevékenységéért.

Igazgató úr Farádi-Szabó Anna Szülői Szervezetben végzett áldozatos munkáját is elismerte, megköszönte a díj odaítélésével.

Szőke Petrát és Tihanyi Tamarát a nevelőtestület egyúttal az egész iskola tanulóközössége elé állította példaként tanulmányi és hitéleti tevékenységük alapján, ezért az oklevél mellé a 2015-16-os tanév tanulói Szent Imre-díjait is nekik ítélte oda, az ezzel járó emlékplakettel és értékes könyvjutalommal együtt. Méltatásukat az iskola honlapján, A MI ISKOLÁNK menüpontban, a Szent Imre-díj fülre kattintva olvashatják.

Ballagási ünnepségünk a Boldogasszony Anyánk kezdetű régi magyar himnuszunk közös eléneklésével zárult.

Katolikus iskolánk 18. ballagási ünnepségén a 8. osztály 23 tanulója búcsúzott intézményünktől. Dunai Rita osztályfőnök tanárnő bocsátotta útjukra őket.

A ballagási ünnepélyen készült fényképeket innen tudják letölteni.

Képtár > 2015-16. tanév > Ballagás

jún.
10

ORSZÁGOSAN IS „TŰZRŐL PATTANTUNK”

2016. június 10. (péntek)

Az Országos Tűzmegelőzési Bizottság „Tűzről pattant” címmel meghirdetett alkotói pályázatán elért megyei sikerek után országos eredményekről is beszámolhatunk.

Ahogyan az a Fejér megyei eredményhirdetésről készült beszámolónkban is olvasható, több tanítványunk, sőt, az iskola egésze is kiváló helyezéseket szerzett. Az akkor kihirdetett első helyezettek alkotásai egyúttal az országos döntőbe kerültek, ahol Magyarország valamennyi megyéjének legjobb művei küzdöttek a helyezésekért. Nagy örömünkre intézményünk az országos eredményhirdetésre is meghívást kapott.

A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság budapesti épületében megtartott díjátadó ünnepségen Dr. Bérczi László tűzoltó dandártábornok, országos tűzoltósági főfelügyelő, az Országos Tűzmegelőzési Bizottság ügyvezető elnöke, az alkotói pályázat bírálóbizottságának elnöke köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, hogy valamennyi pályázó nyertes, akkor is, ha nem kap díjat, mert érdeklődése felkeltődött a tűzvédelem iránt, figyelme ráirányult a tűzmegelőzés fontosságára, és talán éppen emiatt választja a későbbiekben a tűzoltó hivatást.

Az eredmények ismertetésekor két alkalommal is megemlítésre került iskolánk. Prajda Lilla 2.a osztályos tanulónk számítógépes grafikájával korosztályában 3. helyezést ért el. Lilla egy különleges serleget, valamint a pályázat egyik támogatójának jóvoltából gazdag tartalmú ajándékcsomagot kapott jutalmul oklevele mellé.

Intézményünk országos szinten is a legtöbb pályázatot küldte be, így nem csak a megyében, de az egész országban a miénk „A legkreatívabb iskola 2016” elnevezésű díj. Ennek eredményeként a következő tanévben a fővárosból érkeznek hozzánk a tűzoltók, hogy különleges interaktív bemutatóval jutalmazzák meg tanulóinkat aktivitásukért. A díjat Teker Éva néni vette át, aki egyben Lilla felkészítője volt a versenyre.

Az eredményhirdetés helyszínéül szolgáló épületben kap helyet a Katasztrófavédelem Központi Múzeuma, amely a tűzvédelem, a tűzoltás fejlődését, magyar vonatkozásait mutatja be sok tárgyi emlék felvonultatásával. Az eredményhirdetés résztvevői e múzeumban vehettek részt egy – sok különleges és érdekes információt tartalmazó – vezetéssel egybekötött látogatáson. A gólyanyakú fecskendőről vagy a vízipuskáról készült képek újabb gondolatokat ébreszthetnek tanítványainkban a tűzoltásról és tűzvédelemről. A jövő évi tűzoltósági bemutató pedig további ihletet jelenthet majd a következő pályázathoz.

A Fejér Megyei Hírlap beszámolója az eseménysorozat megyei fordulójáról itt olvasható.

Képtár > 2015-16. tanév > Tűzről-pattant 2.

jún.
10

AZ ÓRIÁSBÁB-FOLYAM KEZÜNK MUNKÁJÁVAL NÖVEKEDETT TOVÁBB

2016. június 7-10. (keddtől péntekig)

A Vörösmarty Színház és a Fehérvári Programszervező Kft. meghívására iskolánk idén másodszor vehetett részt az augusztusi ünnepségsorozaton, több helyszínen felvonuló, megjelenő óriásbábok elkészítésében.

A három székesfehérvári iskola részvételével megrendezett bábkészítő tábornak a Táncház adott otthont. Majoros Gyula szobrászművész, bábkészítő és Ujj Zsuzsa keramikus iparművész vezetésével folyt a munka. Somogyi Győző Kossuth-díjas grafikus és festőművész álmait öntötték formába felnőttek és gyerekek.

II. (Vak) Béla és II. István 4,5 méter magas figurája elkészítésénél asszisztálhatott a negyedik nap végére 13 fősre bővült csapatunk. Elsősorban kiegészítők, ruhadíszek, fegyverek megalkotásában segítették tanulóink a munkát.

A bábok fejét és kezét papírmasé technikával kasírozták, övdíszeket, szabásmintákat készítettek diákjaink.  Az új technikák mellett újszerű anyagokkal is találkozhattak.

Sőt, a szervezők arra is figyelmet fordítottak, hogy negyedik és ötödik osztályosaink olyan munkafolyamatokba is betekintést nyerhessenek és tapasztalatot szerezhessenek, amiben nem tudtak aktívan közreműködni. Így például maguk is készíthettek polisztirolból ökölnyi bábfejeket, vagy megismerhettek egy érdekes vákuumos zsugorító technikát, amivel a korábbi évek bábjainak ékkövei készültek.

A tábor ideje alatt minden délben finom ebéddel vendégelték meg tanítványainkat.

Nyár végére mindenki meghívást kapott a Koronázási Ünnepi Játékokra és a bábok mozgatására.

Örömmel veszünk részt. Köszönjük Benkő-Igaz Krisztina szervezői munkáját.

Az alkotótáborról készült beszámoló Facebookon is megtekinthető.

Képtár > 2015-16. tanév > Óriásbábok

jún.
08

NEGYEDIKESEINK BUDAPESTI KALANDJAI

2016. június 8. (szerda)

A negyedik osztályosok tanító nénijükkel, Lőrinczné Schvarcz Magdolnával, hónapok óta tervezgettek egy budapesti kirándulást. Ez már hagyományt jelentett náluk, hiszen minden évben jártak a fővárosban. Az olvasó- és környezetkönyvek egyre több új ismeretet tartalmaztak a témában. Tanulni pedig úgy a legjobb és legmaradandóbb, ha a saját szemünkkel látjuk, saját fülünkkel halljuk, bőrünkön érezzük, megtapasztaljuk az új dolgokat.

Teker Éva nénivel, aki egyúttal az egyik kísérőjük is volt, informatikaórán anyagot gyűjtöttek az internetről, és csoportonként egy-egy dokumentumot szerkesztettek az új információk felhasználásával.

Június nyolcadikán legidősebb alsó tagozatosaink nekivágtak a nagy kalandnak. Vonattal indultak.

A Déli pályaudvarról, a Vérmezőn keresztül, sok-sok lépcső megmászása után a Budai Várnegyedbe érkeztek.

Az első, amit megpillantottak, a Mátyás-templom volt. A tanító nénik, Magdi néni és Salamon Kati néni ekkor már tudták, hogy megérte a sok szervezéssel töltött perc, a gyerekek még a levegőt is másképpen vették a megilletődöttségtől.  A templomban természetesen megnézték a Szent Imre kápolnát, a Szent Koronának és Szent László hermájának másolatát, megtapogatták a felújításkor leszedett pirogránit tetőcserepeket.

Ez után a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményét nézték meg, és egy érdekes, bemutatóval egybekötött előadást hallottak honfoglaló eleink életmódjáról és harcmodoráról.

Kalandorainknak ismét a Halászbástya mellett vitt el az útjuk. Ennek egyik teraszáról gyönyörködhettek az alattuk elterülő, lenyűgöző látványban.

Legjobban a Budavári Siklót várták a gyerekek. Két csoportban jutottak le a „0” kilométerkőhöz. Amíg az egyik csapatot Éva néni és Nemes Bea néni utaztatta, addig a többiek egy rövid ismertetőt hallhattak a jegypénztárostól a különleges közlekedési eszközzel kapcsolatban.

A Duna fölött átsétálni a Lánchídon nem csak izgalmas, de hűsítő élmény is volt, kellemesen fújt a szél a víz felől.

A Kossuth téren, a Parlament árnyékában már fáradtan rogytak le a negyedikesek.  A gyerekek itt is megtalálták a felüdülést jelentő szórakozást, egy díszkút partján csintalankodtak.

Ha valakinek még így is kevés lett volna az izgalom, a mozgólépcső és a metró az összes tanulót felrázta.

A fehérvári állomáson mindenkit mosolygós, kíváncsi szülők vártak.

Reméljük, a hagyomány töretlen marad és a negyedikesek felsős osztályfőnökükkel is újabb és újabb budapesti látványosságokat ismerhetnek meg évről évre. „További szép utat” kívánunk nekik!

Képtár > 2015-16. tanév > Budapest 4.o.

jún.
07

MEGYEI EREDMÉNYHIRDETÉS MARTONVÁSÁRON

2016. június 7. (kedd)

A 2015/2016-os tanév megyei tanulmányi versenyeinek szervezője, a Székesfehérvári Pedagógiai Oktatási Központ június 7-én díjátadó ünnepséget rendezett a martonvásári Brunszvik-Beethoven Központban. A pedagógusnaphoz kapcsolódóan, hagyományteremtő szándékkal megrendezett ünnepségen a zenés-néptáncos bevezető után felidézték a Fejér megyében megtartott tanulmányi versenyeket. Oklevéllel és könyvjutalommal díjazták a kimagasló eredményt elért diákokat, valamint emléklapot adtak át a felkészítő pedagógusoknak.

Iskolánkból Verő Johanna 7. osztályos tanuló kapott meghívást felkészítő tanárával, Farkas Eszter tanárnővel az eseményre, hiszen a Kazinczyról elnevezett „Szép Magyar Beszéd” versenyen harmadik helyezést ért el.

Iskolánkneve elhangzott továbbá a versenyeknek otthont adó intézmények között is, ugyanis ebben a tanévben a Szent Imre Általános Iskola és Óvoda biztosított helyszínt a Simonyi Zsigmond Kárpát-medencei helyesírási versenynek.

A résztvevők a délután folyamán megismerhették a különböző tanulmányi versenyek céljait és a legeredményesebb tanulókat, továbbá a rendezvényt követően a Brunszvik-kastély parkjában is lehetőség volt egy jó hangulatú sétára.